„Hungarian only!
Beszédopera – ezt a műfaji megjelölést egyre gyakrabban használják kortárs darabokra itthon és külföldön egyaránt.
Ilyen beszédoperák Mikó Csaba színművei. Különös, rejtőzködő, titkokkal és lappangó feszültségekkel teli világ tárul fel bennük. A múltidézés kezdeti pillanataitól lépésről lépésre, mint egy lassított filmben, tárul fel a végzetes, a közös múlt legapróbb részlete is, a végpontokhoz vezető valóságos (külső) és lélektani (belső) utakkal, történésekkel. A jelenben elbeszélt, ám a hajdanvolt események egy időben, de különböző tereken kezdődnek, s végül egy közös helyszínre, a visszafordíthatatlan tett, a gyilkosság színhelyére koncentrálódnak.
„Hol a színpad: kint-e vagy bent, urak, asszonyságok?” – kérdezte hajdan Balázs Béla A kékszakállú herceg vára című drámájában. A Testínség beszédoperái a benti, forrongó világok pontosan, hűvösen megfogalmazott híradásai.”
Radnóti Zsuzsa
